A kötetet az izlandi gyerekolvasók az év legjobb könyvének választották, elnyerte az Izlandi Könyvkereskedők Gyerekkönyvdíját, az Izlandi Irodalmi Díjat, jelölték a Nyugat-skandináv Irodalmi Díjra, és az IBBY beválogatta az „Outstanding Books for Young People with Disabilities” kategóriába. 9 éves kortól ajánljuk (kb. 14-16 éves korig).
A 12 éves Stella Stella úgy érzi, anyja „megkattant”. (Való igaz, hogy anyja mindenről nyíltan beszél, szétszórt, kelekótya, de végtelenül szereti a gyerekeit.) Ezért azt tűzi ki célul, hogy megváltoztatja anyját. Erre három hete van a 13. születésnapjáig, ha el akarja kerülni, hogy „leégesse” őt a barátai előtt. Anyja ugyanis mindenkinek elmondta, hogy Stellának megjött az első menstruációja, amin ő joggal felháborodott. Az öt fős család rajta kívül egy egyetemi oktató apából, egy csak kis szerepekhez jutó operaénekes anyából, egy fociőrült kisöcsből és egy 16 éves bátyból áll.
Az anya bocsánatot kér Stellától a pletykálkodásért, engesztelésül ruhavásárlást ajánl fel. Az üzletben – és amúgy is állandóan – énekel, Stella folyamatosan kellemetlenül érzi magát a társaságában lehengerlő és szókimondó stílusa miatt. Stella mindvégig kínosnak találja az anyja által okozott jeleneteket (pl. a bátyja általában félmeztelenül mászkál otthon, mire az anyja azzal veszi rá, hogy öltözzön fel az étkezéshez, hogy maga is levetkőzik félmeztelenre), ugyanakkor érzi a belőle áradó jóindulatot, szeretetet, és hogy mindig védelmébe veszi Stellát.
A regény egyik visszatérő motívuma a sport: kiderül, hogy Stella korábban edzett, és ahhoz, hogy folytassa, szüksége lenne valamilyen felszerelésre, amely azonban nagyon drága. A végkifejletben az addig szívtelennek és Stellát szégyenként megélőnek vélt nagymama eladja a gyűrűjét, és megveszik Stellának születésnapjára a vágyott eszközt. Az anyát beugrónak felkérik Carmen szerepére, és az előadás után felhívja magához Stellát a színpadra, és a közönség előtt is elmondja, mennyire büszke rá és jövőbeli sporteredményeire. Ez itt a lányom, 13 éves, és képzeljék: megjött neki!
A rövid zárszóban a szerző megkéri az olvasót, hogy ne lője le másoknak a könyv poénját (amiről itt sem szándékozunk írni).
A regényt abszurd, mulatságos helyzetek, sok fura, ellentmondásos – és ezért életszerű – szereplő, jókora adag humor, valamint laza, könnyed, egy mai tizenéveshez illő nyelvezet jellemzi. Az olvasó – főként egy mai tizenéves – könnyen tud azonosulni az én-elbeszélő Stellával.
Mindvégig ott lebegnek a levegőben ezek a kérdések: Ki normális? Ki nem az? Milyen korlátokat állítunk magunk elé? Vállaljuk-e magunkat? Kell-e (egyáltalán: lehet-e) bárkit megváltoztatni? Nem bolond-e mindenki egy kicsit? A könyv bohókás, ugyanakkor szeretetteljes és elfogadó légköre azonban önmagában is például szolgálhat sok gyerek és felnőtt olvasó számára.